OEP rulez, APEH sux
Merthogy kellene, ugye valami kis regisztrálás, hogy megjöttem a ködös Albionból, oszt még nincs melóm, könyöradományozzatok - vagy legalábbis hadd kapjak abból a vissza abból a nem kevés pénzből, amit ki tudja, mire, de befizettem. Hát a lónak a...
Bemegyek okosan, felkészülten, immár másodszor, viszem az előző (előtti) melóhely elbocsátó szép üzenetét, megvan a TAJ-szám (nem tudom, mi az), adószám (nem tudom, mire jó), útlevél, személyi, AIDS-teszt, dédunokanéném születési anyakönyvi kivonata, apámf@sza. Nézzük:
1., Á, ma már úgysem tud regisztrálni! - k...va jó. Miért nem? Azt okosan tudtam, hogy a fene tudja, miért, de pénteken nyolctól tízig (!) van ügyfélfogadás, de azt is, hogy minden egyéb nap meg nem lehet elférni, mert szerencsére én barom állat pont egy olyan proseperáló vidéken akarok élni, mint Pécs.
2., Na, jó, hogy meg vannak a számok, de hol a kártya? - most őszintén? Tudja a f@szom. Soha a büdös életben nem kellettek, mindig elég volt, ha tudtam a számot. Most miért is nem elég? Hátha valakit agyonütöttem, aztán elloptam, majd meghamisítottam a személyijét, hogy álnok módon regisztráljak helyette a munkaügyi központban - vagy mi a neve? Amúgy: nem tudják lekérni két pillanat alatt? Kell. Csak. (Ennyi volt az indoklás.)
És akkor mi van???!! Az meg nincs bennem. Én viszont ugyanaz vagyok. Pécsen is. Szombathelyen is. Talán még a szarbamártott apekközpontban is.
Ugorjunk neki még egyszer. Miért nem kaphatok igazolást? (Még csak nem is pénzért mentem, irigy ez az APEH, de mocskosul.) Mert nem vagyok itt bejelentve. (Azt sem tudtam, hogy ott meg igen.) Na és akkor mi van? Utazzak el Szombathelyre? Van egy titkos ördögi megállapodás az apek meg a miért állunk, vazze / még olajat lejmolhatunk / volán (azt csak azért utálom, mert busz, de az nem az ő hibájuk) között? Oké, fussunk neki még egyszer: tudom a számomat, csak az kell, hogy adjanak egy papírt egy pöcséttel. A számot azt mi is tudjuk... - na, itt kicsit leestem a székről... Van-e, kérdeztem kacéran, mérsékelten provokatíve, bármely, a logikát akár csak felszínesen érintő oka annak, hogy nem kaphatok akkor igazolást? Hát, ő nem tudja, a rendszer nem engedi. (Erre figyeljünk föl. A rendszer. Meg a f@szom.) Régi hibám, hogy mindig belesek a monitorra, úgyhogy eléggé készen jött a válasz, hogy akkor az Oracle piszkosul sokat butult a közelmúltban. Aztán nagy nehezen kapcsoltam, elnézést kértem, mire az ügyintézőnő nyomott egy PrintScreent, lepecsételte és aláírta. Hogyazanagyrédeikib@szottk...va...
OEP: Kell igazolás. Kettőezerkettőszáz pénz. Nem, nem egy rekesz sört kértem, kártya van, csak igazolás kell. Ja, tessk, itt egy nyomtatvány, kitöltené. Aha. Így jó. Persze. Nézze csak, ideírom, hogy mi a szám, aláírom, lepecsételem. Ezzel tudja igazolni. Nagyon szépen köszönöm, viszontlátásra. Nagyon szívesen, viszontlátásra.
De szerintem foly. köv. mindjárt holnap. Ide a rozsdás bökőt, hogy nem fog tetszeni az igazolás.
Ez az egyik útja, ahogy az állam tömeggyilkosokat hoz létre, ez szilárd meggyőződésem.
Bemegyek okosan, felkészülten, immár másodszor, viszem az előző (előtti) melóhely elbocsátó szép üzenetét, megvan a TAJ-szám (nem tudom, mi az), adószám (nem tudom, mire jó), útlevél, személyi, AIDS-teszt, dédunokanéném születési anyakönyvi kivonata, apámf@sza. Nézzük:
1., Á, ma már úgysem tud regisztrálni! - k...va jó. Miért nem? Azt okosan tudtam, hogy a fene tudja, miért, de pénteken nyolctól tízig (!) van ügyfélfogadás, de azt is, hogy minden egyéb nap meg nem lehet elférni, mert szerencsére én barom állat pont egy olyan proseperáló vidéken akarok élni, mint Pécs.
2., Na, jó, hogy meg vannak a számok, de hol a kártya? - most őszintén? Tudja a f@szom. Soha a büdös életben nem kellettek, mindig elég volt, ha tudtam a számot. Most miért is nem elég? Hátha valakit agyonütöttem, aztán elloptam, majd meghamisítottam a személyijét, hogy álnok módon regisztráljak helyette a munkaügyi központban - vagy mi a neve? Amúgy: nem tudják lekérni két pillanat alatt? Kell. Csak. (Ennyi volt az indoklás.)
